#BackstageSztorik, 7. rész: Fembach Erika (Majdnem Híres Rocksuli)
Folytatódik #BackstageSztorik elnevezésű interjúsorozatunk, amelyben a szakma legrelevánsabb háttérembereit szólaltatjuk meg. Menedzserek, technikusok, turnémenedzserek, rádiósok, szerkesztők, producerek, kurátorok, dalszövegírók történeteit ismerhetitek meg ezekből a rendhagyó epizódokból. Soron következő alanyunk Fembach Erika, a Majdnem Híres Rocksuli programmenedzsere, akit az iskola céljairól, oktatási programjairól, a zenei menedzserek és live események jelenéről, illetve jövőjéről is kérdeztünk.
Mesélj egy kicsit a Majdnem Híres Rocksuliról, illetve arról, hogy te hogyan lettél edukációs programmenedzser az iskolában?
A Majdnem Híres Rocksuli 2008-ban alakult, akkor még egy popkulturával, médiával és zenei újságírással foglalkozó képzésként. Volt egy pilot kurzus, és az alapítók az első próbálkozás sikerén felbuzdulva belevágtak a zenei menedzsment képzés szervezésébe, amely Magyarországon akkor még semmilyen formában nem létezett. Ekkor kapcsolódtam be a szervezési munkálatokba, a képzés akkreditációs folyamatát intéztem. Én tulajdonképpen jó időben voltam, jó helyen. Kezdő egyetemistaként az MHRS alapítóival (Bihari Balázs, Forrai Krisztián, Németh Róbert és Réz György) dolgoztam együtt a Sziget Irodában, egész pontosan a Sziget.hu szerkesztőségében. Amikor elindult a képzés megszervezésének a háttérfolyamata, akkor engem vontak be segítségképpen, hiszen addigra már a mindennapi munkánk és életünk egybefonódott.
A Majdnem Híres eléggé unikális és kissé őrült dolognak is tűnt akkoriban, így engem azonnal behúzott. Sokan nem értették, hogy mit szeretnénk, kaptunk kis mosolygásokat, időnként nyílt megmondásokat, hogy miért csináljuk ezt az egészet, a zenében nincs pénz, nincs jövő, nem lehet ezt jobban csinálni, miért mondjuk a tapasztalatlan zöldfülűeknek azt, hogy ez egy szakma?
Míg tőlünk Nyugatabbra a művészeti képzések elengedhetetlen része a music business studies, sőt, külön szakként is létezik és tanulható, addig nálunk mindenki a saját bőrén tanulta ki ennek a szakmának a csínját-bínját, és a leginkább döntő az volt, hogy ki-kit ismer, milyen beágyozottsága van, mit iszik a pultnál. Sokan nem is gondoltak erre szakmaként, a zeneipar, mint szakkifejezés is csak az utóbbi tíz évben jelent meg a szakmai- és közbeszédben.
Szerinted miért fontos a zenei menedzser képzés ma Magyarországon, illetve mik azok a dolgok, amire kiemelt figyelmet fordítotok az oktatás során ezeken a programokon?
A zeneiparra mindig is jellemző volt, hogy zárt klikkek, kis körök mozgatják és hoznak döntéseket, nehéz bekerülni ebbe a közegbe. Mi a kezdetektől fogva abban hiszünk, hogy esélyt, tudást és információt kell adni a zene és a zeneipar iránt érdeklődő embereknek. Nem lehet egy zárt elefántcsonttorony a zeneipar. Az, hogy valaki zeneileg képzett, mindig is kevés volt ahhoz, hogy sikeres legyen. A siker összetevőjének csak egy része a zene és a tehetség. Nagyon sok olyan háttértudás és ismeret szükséges hozzá a zeneipar működéséről, ami nélkül elképzelhetetlen, hogy egy produkció működjön. Ráadásul ez az ismeretanyag az elmúlt évtizedekben nagyon komplexszé vált: míg régen a kiadóknak kb négy dolgot kellett jól csinálniuk, hogy befusson egy előadó, ma már produkció mögött dolgozó menedzsmentnek nagyjából 40 dolgot kell profin és kimagasló színvonalon elvégeznie. Tehát a zeneipar működése is bonyolultabbá vált, ezért, aki ezen a területen akar dolgozni, muszáj képeznie magát és a megfelelő háttértudást megszereznie.
Minden produkció sikerének más és más a mércéje. Lehet, hogy egy előadó egy kis szubkulturális közegnek játszik pár száz ember előtt, vagy épp megtölti a Puskás Arénát, vagy egy zenekar egy niche francia jazzfesztiválon játszik több ezer ember előtt. Egy azonban minden esetben közös: a háttérben profi munkának kell folynia. A szakma tudásszintjének emelése elengedhetetlen ahhoz, hogy a magyar produkciók és a hazai zenészek elfoglalhassák a kulturális színtéren azt a pozíciót, amit a tehetségük és zenei képzettségük alapján teljes joggal megérdemelnek. Egyszerűen jobbak a zenészek, és fontosabb a magyar könnyűzene, mint ahogy jelenleg a magyar társadalom és a hazai- és külföldi zenei piac értékeli ezt a szcénát. A Majdnem Híresben azon dolgozunk, és azért képzünk fiatal, zeneiparilag up-to-date tudással rendelkező szakembereket, hogy ezért a célért dolgozzanak és ezt hosszútávon, talán évtizedek alatt, de elérjük.
A képzés során kiemelt figyelmet kap a gyakorlatorientált tudás átadása, a best practice-ek megismerése, olyan információk és háttéranyagok megismertetése és elsajátítása, amelyek nélkülözhetetlenek az első lépesekhez a zeneiparban. A lényeg, hogy ne csak és kizárólag lexikális tudást szerezzenek a hallgatók, hanem megkapják azt a tudáshalmazt, ami a zeneiparról rendelkezésükre áll, és megpróbáljunk a valósághoz közelíteni: akár példákkal, esetjátékokkal, projektmunkával vagy terepmunkával rendezvényeken, koncerteken, fesztiválokon.
Meglátásod szerint milyen kihívásokkal és lehetőségekkel szembesülnek a menedzserek napjainkban? Mi változott ebben a tekintetben itthon az elmúlt években, évtizedekben?
Ma a legnagyobb kihívás a zeneipari szakemberek számára, hogy a digitális zajból kiemeljék az előadókat, hogy képesek legyenek megmutatni, hogy mitől lesz egyedi és más a zene, és miért épp azt a dalt hallgassa meg a hallgató és ne a millió egyből a másikat. Nagyon nehéz, kihívásokkal teli és sokszor szorongató ez a helyzet. A hangrögzítés és a zeneterjesztés ma már könnyebbé, gyorsabbá és a korábbi évtizedekhez képest jóval olcsóbbá vált, így naponta több százezer zene kerül fel a platformokra. Ezeken a felületeken kell „elkapni” a hallgatót, és pár másodperc alatt valami olyat mutatni, olyan üzenetet eljuttatni hozzá, amitől elindítja a dalt a lejátszóján.
Régen az előadók azért küzdöttek, hogy valaki felfedezze őket, stúdióba mehessenek és rögzíthessék a dalaikat. Ma már nem olyan nagy dolog felvenni egy számot, és feltenni valamelyik platformra. A kihívás az, hogy a zene a fragmentált piacon megtalálja a célközönségét, a több száz csatorna valamelyikén eljusson a hallgatóhoz. Meg kell teremteni egy erős elköteleződést, hogy utána a hallgatóból koncertjegy vagy merchandise vásárló legyen, mivel a produkció elsősorban így juthat nagyobb bevételhez, nem pedig a rögzített hangfelvételek eladásából, mint ahogy az a 2000-es évekig történt.
A világjárvány után új erőre kaptak a zenei fesztiválok, ezzel együtt ez a szegmens is átalakulóban van. Az intézményetekben Fesztiválakadémia mesterkurzus is indul – ti miért tartottátok fontosnak ennek létrehozását, és mire készít fel pontosan ez a program?
A Fesztiválakadémia egy speciális mesterkurzus, ami a live iparág egyik szegmensével foglalkozik. A Majdnem Híresben van egy zenei menedzsment képzés, de mindig is több mesterképzés volt, amelyek a zeneipar egy-egy kiemelt területével foglalkoztak. A 2000-es évektől kezdve teljesen átalakult a zeneipar: míg a korábbi évezredben a rögzített hangfelvételek eladásából származott a zeneipari bevételek döntő többsége, - amelyek jórészt a lemezkiadókhoz folytak be- , a digitális korszakban a zeneipar új húzóágazata a live iparág lett, azon belül is a fesztiválok váltak a legjövedelmezőbb üzletággá. Innen nézve teljesen logikus volt, hogy indítsunk egy olyan kurzust, ami speciálisan ezzel a területtel foglalkozik, és a hallgatók jobban megismerhetik ennek a működését. A résztvevők maximálisan visszaigazolták, hogy a képzésre szükség van, immáron öt éve sikeresen fut – a Covid ellenére is – a Majdnem Híres keretein belül, és a 2025-ös tavaszi félévben ismét elindítjuk.
Lesz változás a tematikában, hiszen a képzés keretében már nemcsak a fesztiválokkal, hanem az aréna-showkkal is foglalkozni fogunk, reagálva az új trendekre. A rendezvények szempontjából sok hasonlóság van a két terület között, és ha nem lennének az utóbbi években sokat tapasztalt, képzett fesztiválipari szakemberek Magyarországon, akkor ezek a koncertek sem tudnának így megvalósulni.
Az iskola neve utal a „majdnem híres” státuszra. Mit jelent pontosan ez a kifejezés, és hogyan tud segíteni az iskola – az oktatáson túl – abban, hogy elérjék a kívánt célt a hallgatói?
A Majdnem Híres név azokra az emberekre utal, akik a színpadok mellett, a háttérben dolgoznak. Aki a színpadon van a reflektorfényben, ő a híres, akik segítik a munkáját a háttérből, azok a majdnem híresek. Ilyen értelemben a majdnem híresek azok, akik színpad sötét oldalán állnak.
Mi az oktatáson, az információátadáson túl azzal segítjük a hallgatóinkat, hogy igyekszünk számukra kinyitni a kapukat a zeneipar felé, hogy ki tudják építeni azokat a kapcsolatokat, amelyre szükségük lesz a munkájuk során. Tesszük mindezt akár a gyakornoki programunkkal, ahol menedzsmentekhez, fesztiválokhoz és egyéb zeneipari helyekhez próbálunk gyakornokokat juttatni, másrészt például a Music Hungaryn megvalósuló MH-RS Karrierexpo keretében, amelynek kifejezett célja, hogy a zenekarok, produkciók és a zeneipar cégek találkozzanak a Majdnem Híres hallgatóival. Mindezek mellett nagyon fontos az a Majdnem Híres hálózat, ami körbeveszi az intézményt. Ez egy erős, megtartó közösség, ami a volt és jelenlegi hallgatóinkból áll: 16 éve működünk, vannak már olyan öregdiákjaink, akik több mint egy évtizede dolgoznak zeneipari területen, vannak akik most kezdték. Amikor a terepen találkoznak, akkor mindig jó kapcsolódási pont, hogy az MHRS-ben végeztek, illetve igyekszünk folyamatosan olyan közösségi eseményeket is szervezni, ahol az alumni tud találkozni, ismerkedni. Ezek az események ma már az első lépcsőfokai a zeneipari ismerkedésnek és kapcsolatok kiépítésének.
Majdnem Híresek a 2024-es Music Hungary konferencián
Milyen visszajelzéseket kaptok a végzett hallgatóktól? Van esetleg olyan nálatok tanult szakember, akinek útja inspiráló lehet mások számára?
Nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk, de a legtöbbet az jelenti, amikor az új jelentkezők úgy jönnek felvételizni, hogy valaki ajánlotta nekik a Majdnem Hírest. 2023 tavaszán azzal szembesültünk, hogy a szeptemberben induló 25 fős csoportunk betelt, azelőtt hogy meghirdettük volna hivatalosan a képzés indulását, mert már annyian jelentkeztek az ajánlások alapján. Közben pedig érkeztek további jelentkezők is. Így sok gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy belevágunk egy óriási feladatba, ami mindenképpen szintlépés és hatalmas mérföldkő volt a Majdnem Híres számára: 2023. őszén két MHRS zenei menedzsment csoportot indítottunk párhuzamosan. Szerintem azoknak a Majdnem Híreseknek a szakmai útja lehet inspiráló, akik különböző területeken évek óta dolgoznak a zeneiparban. Amikor egyszercsak azt veszem észre, hogy hallgatóból kolléga lett, akivel rendszeresen találkozok koncerteken, fesztiválokon, a hátterben.
Hogyan látod a magyar zeneipar helyzetét és jövőjét? Miben kellene fejlődnünk, hogy versenyképesebbek legyünk nemzetközi szinten?
A keretek adottak, amelyek meghatározzák a jelent és a jövőt is: kis ország vagyunk, kis piaccal, ahol azonban a nemzetközi zeneipari trendek érvényesülnek, akár a zenehallgatási szokásokat nézzük, akár a technológia változását, az MI előretörését, vagy a live iparágat. Nem teljes mértékben érvényesülnek ezek a trendek, kicsit torzulva, a hazai viszonyokhoz – például a fizetőképes kereslethez – illeszkedve. Így jelentek meg a hazai piacon is a stadion- és arénakoncertek, ami a post-Covid éra egyértelmű sajátossága, és ma már a fesztiválok mellett az élőzene egyre fontosabb terepévé váltak. A jövőben továbbra is a live iparág lesz a zeneipar húzóágazata, folytatódik a fesztiválpiac letisztulása, illetve az aréna-, stadionkoncerteknek is meg kell találniuk a helyüket a piacon. Jelenleg óriási a hype ezek körül, nagy ezekre a rendezvényekre a piaci igény, a produkció sikerességének, presztízsének mutatójává váltak, azonban a háttérben sokszor nem rentábilisak ezek a koncertek, mindenképp egy fenntartható működési modellre kell törekedni esetükben.
Ami a jövőt meghatározza az egyértelműen a mesterséges intelligencia előretörése, ez egy olyan folyamat, ami gyökeresen fel fogja forgatni a zeneipart, a szerzői jogtól kezdve a gyártási folyamatokig, mindent átalakít a jövőben (és már a jelenben is).
Amiben fejlődni kellene, az mindenképpen a minél szélesebb körű információátadás, legyen szó szakmai tudásról vagy kapcsolatrendszerről, és minél inkább nyitni a regionális piacok és az ottani szakemberek felé. Hálózatokat, szervezeteket kellene létrehoznunk, a meglévőket megfelelően működtetnünk, és megteremteni egy olyan erős szakmai közeget, ahol olyan műhelymunkák zajlanak, amelyek segítségével fel tud készülni a hazai zeneipar az előttünk álló, folyamatosan jelentkező újabb és újabb kihívásokra, legyen szó az MI előretöréséről vagy egy újabb világjárvány jelentkezéséről. A Covidnál nemcsak az volt a rémisztő, hogy egyik napról a másikra összeomlott a közegünk, a megélhetési forrásunk, az életünk, hanem az is, hogy mennyire drámaian felkészületlenek voltunk erre. Tanulnunk kellene ebből és készülni az új kihívásokra, mert biztos vagyok benne, hogy lesznek.
Ha már nemzetközi szint… Kiknek ajánlod a külföldi piacok nevű képzéseteket?
Elsősorban azoknak, akik zenei exportban gondolkodnak és szeretnék feltérképezni a regionális és nemzetközi lehetőségeket. Ez a képzés egy jó alkalom arra, hogy valaki megszerezze azokat az információkat, amelyek az első lépesekhez szükségesek, ha nemcsak a hazai színtérben gondolkodik egy produkció, hanem szeretné elérni a nemzetközi piacokat is.
Min dolgoztok jelenleg? Lesznek esetleg további képzési programok a jövőben?
Új képzés ebben a tanévben egyelőre nem várható, az elmúlt egy-másfél évben elképesztő módon felgyorsult a Majdnem Híres fejlődése, és most a nagy lépések után szeretnénk a kiegyensúlyozott működést megteremteni.
Szeptemberben ismét két párhuzamos csoport indult a zenei menedzsment képzésen és emellett egy újabb mérföldkőhöz értünk: elindult a Majdnem Híres Masterclass, vagyis az MHRS második évfolyama, reagálva azokra a kihívásokra, amelyek az elmúlt években egyre bonyolultabbá és összetettebbé váló zeneipari munkát meghatározzák. Ide már csak azok a hallgatók jelentkezhetnek, akik elvégezték az alapképzést, és bővíteni, mélyíteni szeretnék, vagy magasabb szintre emelnék a zeneipari ismereteiket.
A Majdnem Híres mögött egy kreatív szervezőcsapat áll, mindig sokkal több ötletünk van, mint amennyi egy-egy képzés keretébe belefér. Évek óta éreztük, hogy az egyéves zenei menedzsment képzés már nem elegendő, sok témát nem tudunk érinteni, alaposabban feldolgozni, pedig ezek szükségesek lennének. Így aztán tavasszal egy nagy levegővétellel belevágtunk a zenei menedzsment mesterképzés megszervezésébe, ami a zeneipar még mélyebb megismerését, további információk és kapcsolatok megszerzését segíti elő a hallgatóink számára. Egyelőre elég sok energiánkat leköti a két párhuzamosan futó és a keresztféléves zenei menedzsment csoport, a mesterképzéses csapat, a februárban startoló Fesztiválakadémia és a szintén februárban induló imPro-val közös zenei menedzsment képzésünk, ami kimondottan a zeneipar igazi főnökeit, az alkotókat célozza meg, és a képzés keretében az előadások mellett „artist coaching” is zajlik. A Majdnem Híres folyamatos mozgásban van, főleg azért, hogy mindig le tudjuk követni a zeneipari változásokat, így ha az idei tanévben nem is várható új képzés, de mindig előrukkolunk valamivel.
Hasonló cikkek
