Zenei hagyományok #2: a korai jazz New Orleans-ban
New Orleans sajátos történelmének szerves része a zene, azon belül is a jazz. A műfaj azóta is virágzik, a jazz a város szerves részévé vált, meghatározva annak identitását. De hogyan alakult ki a korai jazz és miért olyan különleges az Egyesült Államok déli részének ikonikus zenei vonulata?
A jazz eredete – 1895 előtt
New Orleans-t 1718-ban alapították a francia Louisiana gyarmat részeként. A louisianai területeket 1763-ban átengedték Spanyolországnak, de 1803-ban visszaadták azokat Franciaországnak. Franciaország szinte azonnal eladta a gyarmatot az Egyesült Államoknak a Louisiana Purchase keretében.
New Orleans nagymértékben különbözött a fiatal Egyesült Államok többi részétől az óvilági kulturális kapcsolatai révén. A kreol kultúra inkább katolikus és francia ajkú volt, mint protestáns és angol nyelvű. Liberálisabb életszemlélet uralkodott, a helyiek szerették a jó ételeket, a bort, a zenét és a táncot. Gyakoriak voltak a fesztiválok és egyéb zenei mulatságok. A koloniális kultúra nemcsak Európából, hanem Afrikából is gazdagodott.
Már 1721-ben a rabszolgaságba vetett nyugat-afrikaiak tették ki New Orleans lakosságának 30%-át, és az 1700-as évek végére a város több mint fele afrikai származású volt - szabadok és rabszolgák egyaránt. Sokan a Karib-tengeren keresztül érkeztek, és magukkal hozták a nyugat-indiai kulturális hagyományokat.
New Orleans utcáin, napjainkban
-
Fotó: Unsplash
Etnikai sokszínűség
A 19. század folyamán tovább nőtt az etnikai sokszínűség. Sok német és ír bevándorló érkezett a polgárháború előtt, majd az olasz bevándorlók száma is megnőtt. Ez délen egyedülállónak számított akkoriban.
A városban szorosan egymás mellett éltek a különböző kultúrájú és fajú emberek (az előítéletek ellenére), ami elősegítette a kulturális interakciót. Például gazdagabb családok foglalták el a belváros új, tágas sugárutait és körutait, míg a nagyobb tömbök központjában lévő kisebb utcákban inkább a szegényebb családok életek, amelyek a jobb helyzetben lévőket szolgálták ki. A kreol zenészek közül sokan Franciaországban tanultak, és a város legjobb zenekaraiban játszottak. New Orleans' szokatlan történelme, egyedi életszemlélete, gazdag etnikai és kulturális összetétele, valamint az ebből eredő kulturális interakció számos jellegzetes hagyomány fejlődésének adott táptalajt.
A korai jazzre nagy hatást gyakorolt még többek között az afrikai tánc- és dobhagyomány, a Mardi Gras zene, a fúvós zenekarok és a ragtime is.
Jazz zenészek
-
Fotó: Unsplash
A jazz korai fejlődése - 1890-1917
A jazz gyökerei nagyrészt az afro-amerikai közösségből táplálkoztak, de hamarosan szélesebb körű jelenséggé vált a műfaj, amelynek művelői számos New Orleans-i közösségből és etnikai csoportból származtak. A fehér ragtime zenekarok közül az 1890 és 1913 között működő, a sokoldalú Papa Jack Laine vezette zenekarok váltak a legismertebbekké. Együttese, a Laine's Reliance Brass Band volt az első zenekar, amely egyesítette az európai, afrikai és latin zenét.
Közben különleges együttműködés alakult ki a helyi fúvószenekarok és a különböző kölcsönös segítségnyújtási és jótékonysági társaságok között. E társaságok a 19. században gyakoriak voltak a városi területek etnikai csoportjaiban. A polgárháború után ezek a szervezetek még fontosabbá váltak a korlátozott gazdasági erőforrásokkal rendelkező emancipált afroamerikaiak számára. Az ilyen társaságok célja a „betegek megsegítése és a halottak eltemetése" volt - ezek fontos funkciók voltak, mert a feketék általában nem részesülhettek egészség- és életbiztosításban és egyéb szolgáltatásokban.
Míg sok New Orleans-i szervezet fúvószenekarokat alkalmazott a felvonulásokon, koncerteken, politikai gyűléseken és temetéseken, az afro-amerikai jótékonységi társaságoknak megvolt a maguk megközelítése a temetési felvonulások terén, amely a mai napig tart. Rendezvényeiken a közösség egy fergeteges táncos menethez csatlakozhatott. A jelenség a „második vonal" néven vált ismertté.
Ez is érdekelhet: Műfajok nyomában, 1. rész: a világzene
A századfordulón New Orleans nemcsak fontos tengeri és folyami kikötőként, de jelentős szórakoztató központként is virágzott. A színházi, vaudeville és zenei kiadók, valamint hangszerboltok már zenészeket is alkalmaztak, illetve kevésbé legitim szórakozóhelyek is népszerűnek számítottak akkoriban (a Canal és Rampart utcák közelében, a hivatalosan engedélyezett piros lámpás negyedben és környékén). Eközben Ponchartrain-tó partján lévő szabadidős helyszíneken különféle zenekarok versengtek a közönség figyelméért. A környéken gyakoriak voltak az utcai felvonulások, a közösségi társasházakban és a szalonokban pedig szinte minden este táncos mulatságokat tartottak.
A tánczenekarok és zenekarok vonós hangszerekkel, hegedűvel, gitárral és vonós basszusgitárral lágyították a rézfúvós hangzást. A századfordulón a vonós tánczenekarok népszerűek voltak az „finomabb" környezetben, a kreolok „piszkos zenéje" pedig többek között a John Robichaux Orchestra alappillére lett.
De a hagyományos népies táncstílusok is egyre fontosabbá váltak New Orleans-ban. A 19. század utolsó évtizedében az improvizatív zenét játszó muzsikusok nagyobb közönséget vonzottak. 1895 és 1900 között Charles "Buddy" Bolden kornetista elkezdte az improvizált blues-t, ezzel fokozta az ismert táncdallamok tempóját. Bolden egy jellegzetes új stílust hozott létre, majd később egyre többen kezdtek imporivizálni.
Az 1890-es években elfogadott elnyomó szegregációs törvények növelték az afrikaiak diszkriminációját. E változások végül egyesítették a fekete és a színesbúrű kreol zenészeket, így erősítve a korai jazzt, ötvözve a belvárosi improvizatív stílust a fegyelmezettebb kreol megközelítéssel.
A fúvószenekarok hangszerelése és szekciójátéka egyre nagyobb hatással volt a tánczenekarokra, amelyek így vonósról rézfúvósra váltottak. Főszerepbe került a kornet, a klarinét és a harsona. A New Orleans-i jazz kezdett elterjedni más városokban is, amikor a város zenészei csatlakoztak a folyami hajós zenekarokhoz és a vaudeville-hez, a minstrelhez és más turnékhoz.
Jellegzetes New Orleans-i utcakép
-
Fotó: Unsplash
A jazz érése – 1917-től az 1930-as évek elejéig
1917-ben az Original Dixieland Jazz Band megkapta az első kereskedelmi jazzfelvételét, miközben New Yorkban játszott, ahol lelkes fogadtatásban részesült. A jazz New Orleans-i stílusa hirtelen nemzeti őrületté vált.
A műfaj iránti új, megnövekedett kereslet következtében az ország távolabb eső munkalehetőségei több zenészt késztették arra, hogy elhagyják New Orleans-t, és például Chicago-ban próbáljanak szerencsét, sőt, a Dixieland Európában is megfordult.
A New Orleans-ból való legjelentősebb távozás talán 1922-ben volt, amikor Louis Armstrongot Chicagóba hívta King Oliver trombitás és zenekarvezető, a mentora. Armstrong briliáns játéka által forradalmat idézett elő jazzben. A fonográflemezek technikai fejlődése és népszerűsége elterjesztette Armstrong hangszeres és vokális újításait, és ez nemzetközileg is híressé tette. Hot Five és Hot Seven felvételei (1925-28), köztük Earl Hines-szel végzett ünnepelt munkája, mérföldkövet hoztak a jazz műfaj és összességében a zene történelmében. Jelly Roll Morton, aki szintén egy New Orleans-i jazz óriás volt, számos nagyívű felvételt készített, miközben Chicagóban tartózkodott az 1920-as években. Morton kompozíciói megalapozták a Swing-korszakot.
A New Orleans-i zenészek és stílusok továbbra is erősen hatottak a jazzre nemzeti szinten, miközben a zene gyors stilisztikai változásokon ment keresztül. A jazz az 1930-as és 1940-es évek Swing-korszakában vált Amerika megkérdőjelezhetetlen populáris zenéjévé. A későbbi újítások, mint például a bebop az 1940-es években és az avantgarde az 1960-as években, tovább távolodtak a New Orleans-i hagyománytól.
Miután a kiszenekaros New Orleans-i stílus kiment a divatból, megpróbálták újraéleszteni. Az 1930-as évek végén felismerve, hogy a korai jazzt elhanyagolták, a rajongók és művelők visszatértek New Orleans-ba, hogy tanulmányozzák a nagy elődöket. Sok helyi zenész még mindig aktívan játsza a hagyományos jazzt, de természetesen a műfaj nagy átalakulásokon ment/megy keresztül, főleg a modern hibrid stílusok, alműfajok és a digitális kor vívmányai tükrében. De erről majd a következő részben.
Kiemelt kép: Canva, forrás: www.nps.gov/jazz
Hasonló cikkek
