A legkülönlegesebb zenei alműfajok az elmúlt 25 évből – 1. rész
Az elmúlt 25 évben robbanásszerűen megugrott a zenei alműfajok száma. Az információs korban, a fórumok, blogok és a közösségi média tengerében a zene körüli diskurzus mintegy kilépett az irányítás alól, az úgynevezett „hyper-niche” alműfajok pedig mémekként terjednek szájról szájra, vagyis billentyűzetről billentyűzetre. Eközben hűen tükrözik és folyamatosan alakítják korunk zenei sokféleségét. Az alábbiakban a Spotify adatelemzője, Glenn McDonald nyomán szedjük össze az elmúlt 25 év legkülönlegesebb alműfajait.
Blog house
Dátum: 1999 és 2011 között
Főbb képviselők: Justice, Crookers, Digitalism, Mr. Oizo, Crystal Castles
Referencia: Justice vs Simian - „We are Your Friends”; Uffie - „Pop the Glock”
A blog house nem is annyira műfaj vagy alműfaj, sokkal inkább egy trend volt, ami a mai napig fel-felüti a fejét. Veterán DJ-k, samplert használó indie zenekarok, remix-központú esztéták és karrierista zenészek informális csoportja alakította ki ezt az irányt a dance és az indie műfaj metszéspontján.
Brostep
Dátum: 2009 és 2014 között
Főbb képviselők: Caspa, Flux Pavilion, Skrillex
Referencia: Rusko - „Cockney Thug (Caspa Remix)”; Skrillex - „All Is Fair in Love and Brostep”
Amikor a dubstep Dél-London pincéiből átköltözött az amerikai fesztiválokra a tesztoszteron és az amfetamin társaságában, megszületett a brostep. A kifejezést DJ Kozee alkotta 2009-ben a Dubstepforumon, de a keményebb és gyorsabb ütemekre vágyó közönség hamar kisajátította. Jól leírja a brostep hangulatát a brit DJ, Rusko a BBC-nek adott interjújában: mintha „valaki egy órán keresztül ordítana az arcodba".
Chillwave
Dátum: 2008 és 2014 között
Főbb képviselők: Neon Indian, Nite Jewel, Washed Out, Toro y Moi
Referencia: Washed Out - „Feel It All Around”; Neon Indian - „Deadbeat Summer”
Ma a chill mindenütt jelen van – mint esztétikai jegy, életmódcél vagy pillanatnyi viselkedési forma, de a 2000-es években még újszerű élményként hatott. Fiatalok milliói zárkóztak be a szobájukba, hogy a félhomályban laptopról hallgassák a lassú, hullámos szintikkel, narkoleptikus dobmintákkal és fátyolos énekekkel tarkított chillwave opuszokat. A kifejezést elsőként a Hipster Runoff népszerűsítette bejegyzéseiben. Bár kevés előadó, DJ maradt a chillwave képviselője, ez a fajta hangzás az elmúlt évtized egyik legbefolyásosabb és legtartósabb alműfajának bizonyult, és megnyitotta az utat a Tame Impalának és a lo-fi ütemeknek.
Complextro
Dátum: 2010 és 2012 között
Főbb képviselők: Wolfgang Gartner, Porter Robinson, Skrillex, Zedd
Referencia: Porter Robinson - „Spitfire”; Zedd - „Shave It”
A Complextro jellemzői a glitch-es, bonyolult basszusvonalak és textúrák, amelyek a hangszerek közötti gyors, egymás utáni éles vágással jönnek létre. A kifejezést a "complex" és az "electro" szavak összeillesztésével alkotta meg Porter Robinson, hogy 2010 környékén készített zenéit. Videójátékokból kölcsönzött hangokat vagy chiptune-okat idézett alkotásaiban, amelyeket hallgatva az 1980-as évek analóg szintetikus zenéje is eszünkbe juthat.
Crabcore
Dátum: 2008 és 2010 között
Főbb művészek: Attack Attack!, Asking Alexandria, Jamie’s Elsewhere
Referencia: Attack Attack! – „Stick Sickly”; Asking Alexandria – „The Final Episode (Let’s Change the Channel)”
A Crabcore egy internetes mém, amely 2009-ben keletkezett, gúnyolva a metalcore gitárosokat, akik guggolva, széttárt lábbal, „rákszerű" pózokban játszanak. A kifejezést az ohiói metalcore bandára, az Attack Attack!-ra hivatkozva alkották meg. A zenekar Stick-Stickly című 2009-es klipjében jelent meg leglátványosabban mindez, de a norvég black metal zenész, Abbath is ismert arról, hogy a zenekar fellépései és videoklipjei során hasonló módon „görnyedten” zenél. A Metallica basszusgitárosánál, Robert Trujillo-nál szintén észlelhető a rákszerű mozgáskultúra, de ő már jóval a crabcore előtt is ilyen stílusban játszott.
Egg Punk / Chain Punk
Dátum: 2013-tól napjainkig
Főbb képviselők: The Coneheads, Lumpy and the Dumpers, Warm Bodies (egg punk) / Sick Thoughts, Warthog, Foster Care (chain punk)
Referencia: Natural Man Band – „The Hammer”; C.C.T.V. – „Mind Control” (egg punk) / Golden Pelicans – „Pissin in a Puddle of Puke”; the Achtungs – „I Don’t Care About You” (chain punk)
A chain punk és az egg punk kifejezések a punk zene bizonyos alműfajaiban a polaritást képviselik, de a mémeken belül elágaznak, hogy más kategóriák alműfajait is reprezentálják. Bár ezeknek a kifejezéseknek a meghatározása némileg homályos, a „láncos punk" általában a hagyományos értelemben vett punkra utal, míg a „tojás punk" a lágyabb, goofie-sabb karaktereket idézi.
Electroclash
Főbb képviselők: DJ Hell, Miss Kittin, Fischerspooner, Chicks on Speed
Referencia: Miss Kittin & the Hacker – „Frank Sinatra”; Fischerspooner – „Emerge”; Tiga – „Sunglasses at Night”; I-F – „Space Invaders Are Smoking Grass”
Az Electroclash (más néven synthcore, retro-electro, tech-pop, nouveau disco vagy az új new wave) egy olyan zenei műfaj, amely az 1980-as évek electro-, new wave- és synth-pop-ötvözetét mixeli az 1990-es évek technojával, retro elektropopjával és elektronikus tánczenjével. Az electroclash vizuális esztétikáját az 1982-es Liquid Sky kultikus filmhez társítják. DJ Hell a műfaj feltalálója és névadója, míg Larry Tee DJ és promóter azzal tette igazán ismertté az electroclash-t, hogy fesztivált nevezett el róla New Yorkban.
Fidget house
Dátum: 2004-2008
Főbb képviselők: Switch, Jesse Rose, Sinden, Hervé
Referencia: Switch – „A Bit Patchy”; Kid Cudi vs. Crookers – „Day’n’Nite”; Jesse Rose – „You’re All Over My Head”
A fidget house a 2000-es évek közepén alakult ki a house, a big beat, a breakbeats, a minimal és egyéb stílusok fúziójaként. Vitatható, hogy a fidget house zenei alműfajnak minősíthető-e; inkább egyfajta attitűdként értelmezhetjük, amelyet a szaggatott dobok, a pattogó sample-ök és a swinges elemek jellemeznek.
Freak Folk
Dátum: 2000 és 2010 között
Főbb képviselők: Devendra Banhart, Joanna Newsom, Animal Collective
Referencia: Animal Collective ft. Vashti Bunyan - „Prospect Hummer”; Devendra Banhart - „Santa Maria de Feira”
A 2000-es évek elején a kultikus New York-i lemezbolt, az Other Music olyan sok példányban értékesítette John Fahey, Karen Dalton és Bert Jansch kiadásait, hogy csak idő kérdése volt, hogy a népzene peremének kísérteties hangjai elinduljanak a 21. századi népszerűség felé. A freak folk a pszichedelikus folk homályosan meghatározott szinonimája vagy alműfaja, amely magában foglal különféle akusztikus hangokat, népi dalszövegeket és egy látványos neo-hippi esztétikát is.
Hypnagogic Pop
Dátum: 2005 és 2011 között
Legfőbb képviselők: James Ferraro, Ariel Pink, Panda Bear, Ducktails
Referencia: James Ferraro – „Multitopia”; Ariel Pink’s Haunted Graffiti – „Witchhunt Suite for World War III”; Pocahaunted – „The Weight”
A hipnagógikus pop (rövidítve: h-pop) olyan pop- vagy pszichedelikus zene, amely felébreszti a kulturális emlékezetet és nosztalgiát kelt a múlt (elsősorban az 1980-as évek) népszerű szórakoztatása iránt. A 2000-es évek közepén és végén jelent meg, amikor az amerikai lo-fi és zajzenészek elkezdték átvenni a gyerekkorukból ismert retro esztétikát (rádiórock, újhullámos pop, lite rock, videojáték zene, szintetikus pop, R&B). Az alműfaj nevét David Keenan újságíró találta ki, és a The Wire 2009-es augusztusi számában bukkant fel először. Nevezték már a pszichedélia 21. századi felfrissítésének, a médiaorientált kapitalista kultúra újbóli kisajátításának és a brit hauntológia „amerikai unokatestvérének" is.
Folytatása következik…
Forrás: pitchfork.com, kiemelt kép: Unsplash