Műfajok nyomában, 1. rész: a világzene
A világzene, avagy a ’world music’ egy angol kifejezés, mely a nem nyugati országok zenei stílusaihoz kötődik. Azoknak a zenei stílusoknak a gyűjtőneve, melyek sem a klasszikus zenéhez, sem a könnyűzenéhez nem sorolhatók, és gyakran népzenei jellegük van. Ebből kifolyólag az adott kultúrkör népi hagyományait is megörökítik. Emellett a nyugati kultúrán kívül eső populáris zenei műfajok, illetve azok a zenei stílusok, melyekre a harmadik világ zenéje is hatást gyakorolt, szintén a világzene ernyője alá tartoznak. De honnan ered, miért különleges a világzene és vajon mi a gond az elnevezésével? Utánajártunk.
Honnan ered a világzene?
A világzene születése 1982-83-ra tehető, amikor az angol és amerikai promóterek, lemezcégek, illetve néhány újságíró és műsorszolgáltató elkezdte népszerűsíteni a más országokból származó zenét. Különösen az afrikai stílusok keltették fel az érdeklődésüket, melyek akkoriban nagy népszerűségnek örvendett és egyet jelentettek a világzenével mint kifejezéssel. Gazdasági érdekekből kifolyólag vették át az angol üzletek a world music kifejezést, akik a sokszínűség égisze alatt nagyobb népszerűséget és profitot reméltek.
A világzene legelismertebb korai előadói:
· Francis Bebey
A kameruni írót és dalszerzőt a világzene „lelkeként” tartják számon. Ő volt az első afrikai, akinek nemzetközi közönsége lett úgy, hogy nem nyugati stílusban zenélt. Hatalmas karrierutat járt be, ő lett az egyik legelismertebb előadó Afrikában.
· Sunny Ade
Szintén úttörőnek számított a világzenei színtéren. Az afrikai és a nyugati zenei stílus különleges kombinálása hozta el a nigériai jújú zenész és együttese számára az elismerést. Sikereit tovább fokozta, hogy zenéiben összehasonlította az afrikai és a nyugati emberek életét, illetve ötvözte a két kultúra hangszereit.
· Manu Chao
A francia és az afrikai kultúrát igyekezett összeolvasztani zenéiben. Dalainak romantikus, illetve politikai és társadalmi színezetet adott: gyakran hasonlította össze a nyugati országok politikai helyzetét, környezetét az afrikai országokéval. Ez vegyes érzelmeket váltott ki a közönségből, de leginkább felkeltette az emberek érdeklődését.
Ez is érdekelhet: Cél: a világot jelentő deszkák, avagy tippek a nemzetközi zenei karrier felépítéséhez
A világzene jellegzetes stílusai
Számos műfaja és alműfaja van a világzenei projekteknek, ezek közül kiemelkedik az afrikai, a latin amerikai, valamint az indiai zenéket is. Ugyanakkor tág fogalmából eredően a hagyományos formák, úgy, mint a népzene vagy a jazz is idetartozhatnak. Lássuk a legfontosabb világzenei törekvéseket!
· A tradicionális kínai zene:
A hagyományos kínai zenék rendhagyó módon nem az ütemre és a ritmusra fókuszálnak, ehelyett céljuk, hogy nyugtatóan hassanak a hallgatóra. A tradicionális kínai zene főleg a Han népcsoporthoz kötődik. Jellegzetessége, hogy művelői egzotikus és egyedi hangszereket használnak.
· Közép-Amerika és a Karib-térség zenéje:
A spanyolajkú országokban népszerű zenei stílusok a latin műfajokkal és az őslakosok zenéivel vannak szoros viszonyban. A karibi zene egyfajta melodikus keveréke az afrikai és az európai zenei stílusoknak. A régió legnépszerűbb műfajai a rumba, a mambo, a salsa, a mariachi és a latin jazz.
· Az indiai zene:
Indiában a hagyományos zenét leginkább a klasszikus és népzenei kategóriába sorolják. A punjabi és a bhnagra a bevándorlóknak köszönhetően váltak ismertté, előbbi Angliában, utóbbi Amerikában. Érdekesség, hogy ezeknek a zenei stílusoknak az integrációja leginkább a nem indiai hallgatók által indult el.
· A keleti zene:
A legtöbb zenei stílus az ázsiai régiókban azonos módon épül fel, azaz, szinte mind a dallamra és a ritmusra helyezi a hangsúlyt, nem pedig a harmóniára. Általában ezek többszólamú és speciális hangszereket alkalmazó alkotások.
· Az afrikai zene:
Az észak-afrikai zenei stílus merőben más, mint a közép- és dél-afrikai. Az észak-afrikai országok zenéjére leginkább etnikai helyzetük van hatással. A Rai zene az egyik legnépszerűbb stílus ezekben az országokban. Közös jellemvonása az északi és déli stílusoknak, hogy erősek, energetikusok és pörgősek. A Rai mellett az ország népszerű zenei stílusa a jújúés chimurenga is.
· Az észak-amerikai törzsi zene:
Bár az észak-amerikai és az európai zeneiműfajok nem tartoznak konkrétan a világzenék csoportjába, néhány régió törzsi zenéje azonban kivételt képez. Nevezetesen az olyan bennszülött törzseké, mint például az innuk, akik egyszerű hangszeres játékukról voltak ismertek, melyet énekszóval és dúdolással kísértek.
· A kortárs népzene Európában:
Ezekre legtöbbször ,,nyugati világzene” vagy ,,kortárs népzene” néven hivatkozunk. Minden ország rendelkezik saját, egyedi zenei stílussal, azonban a közös történelem és földrajzi elhelyezkedés miatt több ország hasonló stílussal bír. Egyik legismertebb ilyen irányzat a flamenco.
· Dél-Amerika tradicionális zenéje:
Az egyik legkedveltebb világzenei műfaj, hiszen energikus hangulata és táncalapú mivolta miatt lendületes ritmusa és fülbemászó jellege van. Tartalmaz elemeket a különféle afrikai országok zenéiből, valamint bennszülött törzsek balladáiból is. A kontinens legelterjedtebb zenei stílusai: a rumba, a cumbia és a tangó.
· A hibrid világzene:
Pluszként megemlíthetjük ezt a fajtáját is a világzenei stílusoknak, melyet azért találtak ki, hogy nevesíteni tudják a különböző kultúrák etnikai és hagyományos zenéinek keverékeit. Egyik népszerű képviselője a Worldbeat, az ír-nyugat-afrikai és az afro-kelta hangrendszer.
Ezt olvastad már? A legkülönlegesebb zenei alműfajok az elmúlt 25 évből
És hogy hol hallgassunk világzenét? Ma már megannyi oldal kínál lehetőséget a régmúlt világzenei klasszikusainak és a friss szerzemények felkutatására és meghallgatására. Ilyenek például a World Music Network, a World Music Central nevű külföldi oldalak, Magyarországon pedig leginkább a magyarzene.eu, az ekultúra.hu és a kultúra.hu foglalkozik ezzel a témával.
A világzene halott?
Létezik egy kevésbé pozitív szemlélet is a világzenét illetően, ugyanis napjainkban egyre több zenész és lemezkiadó titulálja a kifejezést elavultnak.
A 'világzene' szó elterjedése előtt hét évvel jött létre a World of Music, Arts and Dance Festival, vagyis a Womad - ekkoriban az alapítók még örömmel reklámozták magukat „világzenei” platformként. E hozzáállás azonban megváltozott, amikor a Talking Heads frontembere, David Byrne, aki elindított egy kiadót, mely a világzene kategóriába sorolható előadókat képviseli, a New York Times-nak írt egy cikket I hate world music címmel. Ebben azzal érvel, hogy a különféle kultúrák zenéinek a befogadása hatással van a világnézetünkre, és ami egykoron egzotikus volt, az a részünkké válhat a zene által. A ’világzene’ kifejezés azonban nem ezt, hanem az „ők” és a „mi” közötti távolságtartást reprezentálja.
Ezek után miért él továbbra is a köztudatban ez a kifejezés?
A válasz erre a kérdésre inkább üzleti meghatározottságú, mint érzelmi töltetű, ugyanis általa a kiadók könnyebben tudják a zenefogyasztókat a megfelelő irányba terelni. További érv a kifejezés ellen, hogy általánosít, tehát így pont a művészet ellentévé válik, a zene elveszíti lényegét mint művészi produktum. Ma, az internet korában a ’világzene’ már nem is tűnik olyan távolinak vagy misztikusnak, hiszen egy kattinttassál hozzáférhetünk bármelyik világzenei szerzeményhez...
A kifejezéssel és a jelenséggel kapcsolatban megoszlanak a vélemények, ugyanakkor a zene az zene, mindegy, hogy milyen jelzőket aggatunk rá, a valódi értéke önmagában rejlik.
Ne maradj le további cikkeinkről és aktualitásainkról! Kövess minket Facebookon, Instagramon és iratkozz fel hírlevelünkre!
Szerző: Máté Vanda, kiemelt kép: Canva, források: theguardian.com, musicindustryhowto.com, britannica.com, promusicianhub.com