„A dalaimmal igyekszem elgondolkodtatni, mégis szórakoztatni a közönséget" | Hangfoglalók #2: aZorka
A Hangfoglaló Program élőzenei produkcióknak szóló felhívására a kilencedik évadban 190 pályázat érkezett, amely közül 68 formációt hallgattak meg élőben. A zsűri végül 20 produkciót választott ki. A kezdő, fiatal zenekarok támogatása, biztatása fontos törekvés számunkra, ezért elindítottuk interjúsorozatunkat, amelyben a nyertes pályázókat mutatjuk be nektek. A soron következő részben Lackfi Dorottyát, vagyis aZorkát kérdeztük dalairól, koncertekről, Budapestről és idei terveiről.
Mi mindent csináltál az aZorka előtt, illetve minek hatására került az életedbe a zene?
A családomban erős a zenei vonal, rengeteget énekeltünk gyerekkoromban. 16 évesen kezdtem el énektanárhoz járni, akkoriban a húgaimmal karaoke-ztunk otthon szórakozásból. De egészen 20 éves koromig nem gondoltam karrierként erre. A fordulópont az volt, amikor saját dalokat kezdtem írni. Meglepett, hogy mennyire ki tudok teljesedni a dalszerzésben. Koncertezni először Sinha Róberttel kezdtem el, egy akusztikus versmegzenésítésekből álló projekt keretében, az aZorkát pár évvel később álmodtam meg.
A 2020-as debütáló albumod óta sok minden történt veled. Mesélj a legnagyobb mérföldkövekről!
Valóban nagy lépésekkel haladunk, új klipek és dalok jelentek meg, köztük van a Vízözön és a legutóbbi Estiemese. Játszottunk sok-sok helyen, nyári fesztiválokon, ősszel a Margaret Island előtt is. Elkezdődött az együttműködésem a Magneoton kiadóval, ami hatalmas segítséget nyújt a haladásban. Végül, de nem utolsó sorban, megkaptuk a Hangfoglaló Program induló előadói támogatását 2023-ra, és A Dal műsorába is bejutottunk, ami tavasszal fog elkezdődni.
Lassan egy éve készült el a Káosz című dalod, amelynek klipjében szó szerint bevetted Budapestet. Milyen most a kapcsolatod a várossal? Hol képzeled el a jövőd?
Az a klip továbbra is az egyik legjobb forgatási élményem maradt. Budapest nagyon a szívemhez nőtt az elmúlt 7 évben, talán pont azért, mert itt ugrottam bele a „felnőtt életbe”. Hogy hosszú távon itt leszek-e, azt nehéz lenne megmondani, mostanában egy év alatt kb. ötöt szoktam megélni érzésre, így szinte semmit sem veszek biztosra, ha a jövőről van szó.
Leginkább a líraiság, a melankólia, az érzékeny, mégis határozott attitűd keretezik a stílusodat. Te magad hogyan jellemeznéd a zenédet, illetve magadat zenészként?
A dalaimmal igyekszem elgondolkodtatni, mégis szórakoztatni a közönséget, ezt egy ütős kombónak találom, és általában ez a két tevékenység tölti ki az én napjaimat is. A témákat tekintve az érzékeny, önanalizáló emberek előnnyel indulnak afelé, hogy megszeressék a számaimat.
Kik azok, akikre felnézel és miért?
Nagyon felnézek azokra, akik maguknak producerelik a zenéiket, illetve azokra, akik megtanulnak igazán egy hangszeren játszani. Azt remélem, az évek során én is el fogok tudni jutni odáig.
Koncertezés, fesztiválozás, rajongókkal való kapcsolódások, élőzene. Mi jut eszedbe mindezekről?
Kettős érzés. Van egy részem, amely szorong a fellépések hallatán, és van, amely másra sem vár. Egyelőre viccesnek tartom a „rajongók" kifejezést is, belül még annyira gyereknek érzem a projektet, hogy ritkán veszem észre, hogy tulajdonképp mennyi minden történt, mennyi előrelépést vonzottam be, mióta elindultam.
A Hangfoglaló Program kilencedik évadának támogatott produkciói közé került a szólóprojekted. Hogyan élted meg a kiválasztás folyamatát és azt, hogy a zsűri alkalmasnak talált a támogatásra?
Nagyon izgalmas volt számomra, mert ezt a pályázatot elég komoly lehetőségnek gondolom. Sokat készültünk a zenész srácokkal, de tulajdonképp nem tudtuk, mik a zsűri fő szempontjai. A meghallgatás előtt eldöntöttem, hogy megpróbálok a lehető legönazonosabb, legőszintébb lenni a színpadon. Ez úgy tűnik, sikerült.
Hogyan, mire használod fel a támogatást, és milyen további terveid vannak 2023-ra?
Idén ki fogunk adni egy lemezt, szeretnék új klipeket is forgatni, minél több helyre eljutni nyáron. Nagyjából ennyi a terv, igyekszünk megragadni minden lehetőséget, illetve még több hallgatnivalót adni azoknak, akik kedvelik a dalaimat.
Kiemelt kép: Székely Zsófia (VOLT Fesztivál)