„A kezdeti lelkesedést és türelmet fenntartani tényleg embert próbáló feladat" - Hangfoglalók #6: Cataflamingo zenekar
A Hangfoglaló Program élőzenei produkcióknak szóló felhívására a kilencedik évadban 190 pályázat érkezett, amely közül 68 formációt hallgattak meg élőben. A zsűri végül 20 produkciót választott ki. A kezdő, fiatal zenekarok támogatása, biztatása fontos törekvés számunkra, ezért folytatjuk interjúsorozatunkat, amelyben a nyertes pályázókat mutatjuk be nektek. A soron következő részben az alternatív rockban utazó Cataflamingo tagjával, Csiki Áronnal (ének, basszusgitár) beszélgettünk.
Ha jól tudom 2017-ben alapítottátok a zenekart. Minek hatására döntöttetek úgy, hogy összeálltok, mi volt az az erő, az a közös tapasztalat, ami miatt úgy döntöttetek, belevágtok és együtt folytatjátok?
Balázs (Erdei Balázs gitáros - a szerk.) és én akkoriban sokat jártunk át egymáshoz, ami sokszor azt hozta magával, hogy korlátolt gitártudású kamaszokhoz híven, nappalokba nyúló blues jammelésekkel múlattuk a hétvégéket. Egy ilyen együtt zenélés alkalmával egy telefonnal felvételre került az utólagosan csak Why so lonely-nak keresztelt improvizáció. A dal, a rossz minőség, és a teljesen hibásan összemotyogott angol szöveg ellenére is elég volt ahhoz, hogy egy jól sikerült éjszakán megmutassuk Zsoltnak (Csizmár Zsolt gitáros - a szerk.) és Martinnak, a zenekar dobosának. Onnantól kezdve valahogy mindenki tudta, hogy akkor most van egy zenekarunk.
Hogy ki milyen hangszeren játszik, az nem szorul túl nagy magyarázatra, az viszont érdekelne, hogy milyen nálatok a munkamegosztás, ki miben a legjobb, vagy kire mi jellemző ezzel kapcsolatban?
Egy zenekar működtetésével együtt járó feladatok nagyon sokszínűek tudnak lenni. Először is ugye, van az alkotás folyamata, ami nálunk nagyrészben a próbateremben zajlik, így abban mindenki azonosan kiveszi a részét. Másodszor ott van minden más. A booking, a social media felületek kezelése, a kapcsolattartás, e-mailezés, sofőr keresése, egyszóval minden, ami nem az alkotó folyamat része. Az elmúlt egy évben igyekeztünk felosztani ezeket a feladatokat a zenekari tagok között. Zsolt és én visszük a social média felületeket és általában az írott anyagok nagy részét készítjük el, míg Balázs és Boti e-mailekre válaszolnak, tartják a kapcsolatot az aktuálisan futó projektekhez kapcsolódó külsős emberekkel. Persze, sokszor van átjárás, mindenki besegít ott, ahol tud, bár a költségvetéseket és a zenekari pénzek intézését jobb Botira hagyni, mert ebben ő baromi következetes és ügyes.
Honnan jött a Cataflamingo elnevezés?
A régi Gólyában hangzott el ez a név, ráadásul nem is egy zenekari tag dobta be. Megtetszett. Ennél többet nem érdemes belelátni.
A tavaszi ködvirág az első virág, ami kinyílik a téli időszak után, virágzása pedig csupán néhány hétig tart. Szimbolumként, metaforaként használjátok első kislemezetek címében? Mi a története ennek a korongnak?
2019-ben, már Botival kezdtük el felvenni az első kislemezt, aminek akkor még nem volt meg a címe. Arra emlékszem, hogy nem volt egy hatalmas büdzsé rá, talán az egész mindössze 60 ezer forintból készült el, felvétellel és keveréssel együtt. Sokat agyaltunk, hogy milyen címet kapjon, aztán Zsolt egy, akkoriban rituálészerűen megtartott Jedermannban való kávézás közben jött elő a ködvirággal mint lehetséges címmel. A virágok mindannyiunkhoz közel állnak. Az első két zenekari fotózást virágok között guggolva töltöttük, sőt, nem is olyan régen még a zenekar Facebookos biójában is egy, a növényekkel kapcsolatos Hamvas Béla idézet volt olvasható. Szépek, törékenyek és múlandóak, de leszakítva, eltaposva sem törik meg a méltóságuk, kopik meg a tisztaságuk. Nem tudjuk nem közel érezni magunkat ahhoz, ahogy megmutatkoznak.
Elsősorban alternatív rockot játszatok, de előszeretettel ötvözitek a különféle stílusokat, valamint nyúltok vissza a hagyományokhoz is. Hogy alakult ki és milyen hatások mentén formálódik a Cataflamingo stílus, hangzás?
Sokunkban a gyermekkorban felvett zenei hagyományok élnek tovább. Ezek ellen szükségszerűen lázadunk, de ha a buszban felbőg egy Zeppelin, akkor nem tekerjük el, nem halkítjuk le, még akkor sem, ha előtte hat órán át prüntyögtünk egy szintin a próbateremben, s mindez persze fordítva is igaz. Boti rengeteg metálos ízt hozott a zenekarba, amikor csatlakozott, Balázs és én hoztuk magunkkal a bluest, Zsolt pedig azt a szabadságot, ami a zenével való kísérletezésben rejlik. Mindenki bedobta a közösbe azt, amit kamaszkorában elhozott egy családi nyaralásról, vagy egy izzadós pesti pincéből. Ez a közös metszet most épp a 90-es évek gitárzenéjével mutat a legtöbb rokonságot.
Nem vagytok még idős zenekar, de 6 év alatt sok minden történhetett veletek. Mi volt a legemlékezetesebb élményetek ez idő alatt zenekarként?
Sok vicces, kevésbé vicces és kifejezetten borzalmas sztorit lehetne itt elmesélni, de érdemes megemlíteni a Budapest Parkos fellépésünket, aminél egy kicsit talán mindannyian azt éreztük, hogy mennyire menő már, hogy magunk meghazudtolását elkerülve is itt állhatunk egy olyan színpadon, ahol nem is olyan rég még a Pixies játszott. Valóban mágikus volt. Talán ez, meg a céges rendezvény a legemlékezetesebb, ahol Media Markt kuponokat kaptunk tiszteltdíj gyanánt. Szerintem többünknek az volt az első eset, hogy valamivel megfizették azt, hogy zenéltünk.
A mai világban nehéz a zenei pályán való elindulás. Mit tanácsolnátok azoknak, akik szeretnék a zenélést komolyabb szintre vinni? Mi lehet a kulcs?
Valójában elindulni nem nehéz, viszont a kezdeti lelkesedést és türelmet fenntartani tényleg embert próbáló feladat. Ha valaki hosszú távon zenekarban szeretne játszani, akkor meg kell értenie, hogy más emberekkel együtt alkotni egy, a végtelenségig felemelő, ugyanakkor sok megértést megkövetelő vállalás. Annyit üzennénk, hogy bízzanak egymásban, legyenek figyelemmel a zenésztársaikra és csináljanak olyan zenét, amit imádnak és amit fontosnak tartanak, mert rajtuk kívül senki sem fogja megírni azokat a dalokat. Élvezzék, szeressék, hallgassák a saját zenéjüket a kocsiban csutkára tekert hangerőn, és mindezek mellett érdemes nézegetni a pályázatokat is.
A Hangfoglaló Program kilencedik évadának támogatott produkciói közé került a projektetek. Hogyan éltétek meg a kiválasztás folyamatát és azt, hogy a zsűri alkalmasnak talált a támogatásra?
Nagyon örültünk, amikor megtudtuk, hogy kiválasztották a zenekart. Azt éreztük, hogy végre megtaláltunk valamit az új dalokkal, amiket szeretnénk a szélesebb közönségnek is megmutatni, és jól esett, hogy ezúttal a zsűri is alkalmasnak talált minket erre. Külön köszönet a programban résztvevő mentorunknak, Balla Gergőne (Platon Karataev), aki nagyon lelkesen segít, ahol tud, és válaszol minden kérdésünkre.
Hogyan, mire használjátok fel a támogatást, és milyen további terveitek vannak 2023-ra?
A támogatás egészét az idén ősszel megjelenő, első nagylemezünk felvételeire, promóciójára, illetve az azzal kapcsolatos egyéb kiadásainkra szánjuk. Tervben
van még egy videoklip készítése is, amivel kapcsolatban már meg is kezdtük az előkészületeket, illetve elkezdtük foglalkozni a merch kérdéssel is. Mindenképpen szeretnénk, ha a lemez megjelenésével egy időben már adhatnánk egy darab Cataflamingo pólót életünk nőinek és erre fogjuk buzdítani a minket hallgató srácokat is, mert adni király, akkor is, sőt főleg akkor, ha pizsamának hordja.
Hasonló cikkek
