Viszkeleti Júlia: „Szeretném hinni, hogy az autentikus, őszinte hangzás utat tud törni magának" | Hangfoglalók #1: Maluridé
A Hangfoglaló Program élőzenei produkcióknak szóló felhívására a kilencedik évadban 190 pályázat érkezett, amely közül 68 formációt hallgattak meg élőben. A zsűri végül 20 produkciót választott ki. A kezdő, fiatal zenekarok támogatása, biztatása fontos törekvés számunkra, ezért elindítjuk interjúsorozatunkat, amelyben a nyertes pályázókat mutatjuk be nektek. Az első etapban egy különleges hangzásvilágú zenekar, a Maluridé énekes-dalszerzőjével, Viszkeleti Júliával beszélgettünk a kezdetekről, stílusról, dalokról és a jövőről.
Hogyan ismerkedtetek meg és álltatok össze egy formációvá?
A Maluridé formáció ötletével, és az első dalokkal 2020-ban álltunk elő Farkas Virág Zazie barátnőmmel, akivel egészen gyerekkorunktól ismerjük egymást, és akivel egy évfolyamban végeztünk a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Én már konzis korom óta írtam zenéket, szövegeket, és habár kezdetben még kicsit félve mutattam meg a barátaimnak bármit is ezekből, Zazieval nagyon hamar egymásra találtunk, mind a zenei stílusunkat, mind a terveinket illetően. Ugyanakkor nem igazán tudtuk, hogy hol és hogyan haladjunk tovább ezen az úton, hogyan hozzuk létre azt az alkotói folyamatot és színpadi felállást, amiben magabiztosan működtetni tudjuk a zenekart.
2022 tavaszán úgy hozta az élet, hogy hosszas keresgélés után rátaláltunk Hodován Milánra, aki pont azt a mindent összefogó produceri és kreatív munkát tudta behozni a csapatba, amire szükségünk volt. Milán szintén a Zeneakadémián diplomázott, így talán a klasszikus zenei múltunk is még egyértelműbbé tette, hogy egymás mellett van a helyünk. Jelenleg a zenekar felállásában én, mint zeneszerző, szövegíró és énekes vagyok jelen, Zazie felelős a billentyűs hangszerekért, és a vokálokért, Milán pedig MIDI-n játszik, és producerként áll a dalok mögött.
Hogyan írnátok le a zenei stílusotokat?
A zenei stílusunk meghatározását illetően néha gondban vagyunk, hiszen a hangszerelés leginkább elektronikus, ugyanakkor a dalok szöveg-, és énekközpontúsága, illetve a többszólamú vokálok miatt mégsem az elektronikus hangzásvilág dominál a dalainkban. Leginkább az alternatív jelző illik a zenénkre, melankolikus, balladaszerű hangulattal fűszerezve.
Mennyire vagytok kísérletezőek, illetve mennyire hatnak rátok az aktuális trendek?
Mindannyian játszunk több formációban is, ráadásul mind a hárman más-más zenei stílusú zenekarokban. Ezeknek a formációknak a ránk gyakorolt hatásai mindig újító ötletekkel látnak el minket. Személy szerint, az úgynevezett „mainstream" trendek engem nem szoktak megszólítani, de a magunk stílusán belül nagyon szeretünk kísérletezni új hangszínekkel, a korábbi dalainktól eltérő szerkezeti felépítésekkel.
Ahogy te is említetted, dalaitok balladaszerűek, és észrevehetően igen-igen líraiak, szövegközpontúak. Hogyan születnek a dalok szövegei?
Van, hogy egy-két óra alatt kibújik a fejemből egy szöveg, van, hogy napokig őrlődöm a megfelelő sorokon, de talán az a legjellemzőbb, hogy egy hirtelen ötlet, akár csak egy szófordulat adja meg a kezdő löketet, amiből aztán kigördül a dal. Amikor a szöveg szerkezete, a dal felépítése már kialakulni látszik, és úgy érzem, hogy érdemes vele tovább haladni, akkor a többiekhez fordulok, együtt kitaláljuk az esetlegesen hiányzó sorokat.
Honnan ered a nevetek, a Maluridé?
Mindig is valamiféle misztikus hangulat lebegte körül a fejemben a repülést, így amikor a névválasztáson gondolkoztunk, akkor elsősorban madár neveket kerestünk, így találtunk rá a Maluridae, azaz a Tündérmadárfélék egyik családjára, így lettünk Maluridé.
Szerintetek hogyan tudja egy magyar, kezdő zenei produkció megtalálni saját közönségét a mai digitális korban, és mi a hitelesség kulcsa?
Szeretném hinni, hogy az autentikus, őszinte hangzás utat tud törni magának. Úgy gondolom, hogy akkor tudunk egymásra kapcsolódni a közönséggel, hogyha mi, a színpadon állók teljes lelki meztelenséggel tudjuk vállalni saját magunkat, és a dalok épp abban a percben ránk gyakorolt hatását. Sokáig dühös voltam magamra, mert nem volt bátorságom belekezdeni ebbe a projektbe, és abban a komfortos elfogadásban ringatóztam, hogy „majd úgyis lesz valami". Azt tanította nekem ez az elmúlt pár év, hogy pont akkor, amikor már kényelmetlen, vagy épp komfortzónán kívül eső helyzetbe kerül egy kezdő zenész, akkor nem szabad megadnia magának a kihátrálás lehetőségét. Mindezt nyilván a józan ész határain belül.
Milyen visszajelzéseket kaptok a zenétekkel kapcsolatban a koncertek alkalmával?
Eddig minden alkalommal csodálatos közönségünk volt, akik - talán érezték is a koncertek első pár percében a rajtunk úrrá lett izgulást - mindig hihetetlen biztatással, szeretettel voltak felénk. Minden koncert alkalmával tanulunk, tapasztalunk valami újat, és reméljük, hogy ezen az úton egyre többen elkísérnek majd minket.
A Hangfoglaló Program kilencedik évadának támogatott produkciói közé kerültetek. Hogyan éltétek meg a kiválasztás folyamatát és azt, hogy a zsűri alkalmasnak talált benneteket a támogatásra?
A Hangfoglaló Program egy hatalmas lehetőség számunkra, így természetesen, amikor a meghallgatásra került a sor, minden erőnkkel azon voltunk, hogy egy olyan előadással mutatkozzunk be zsűrinek, amire utólag mi is büszkén tekinthetünk vissza. Persze, mint mindenki, mi is izgultunk, bakiztunk, de így is hihetetlenül jó élmény volt előttük játszani. Az pedig csak hab a tortán, hogy minket is kiválasztottak ezután.
Hogyan, mire használjátok fel a támogatást, és milyen további terveitek vannak 2023-ra?
Szeretnénk a már meglévő és a most készülő dalainkat felvenni, és album formájában megjelentetni, illetve egy videoklip kiadása is a terveink között szerepel. Ezen kívül szeretnénk, hogy szélesebb közönség elé is eljuthasson a zenénk. Reméljük, hogy lesz lehetőségünk sokat koncertezni, inspirálódni, és még sok új dalt írni.
Kiemelt kép: Utasi Melanie