Muraközy Péter: A fesztiválok jelentős része egy üzleti vállalkozás
Muraközy Péter – ahogy a legtöbben ismerik, Murak – nevéhez számtalan sikersztori fűződik: a Veszprémi Enyhe Fintor Klubtól és Utcazene Fesztiváltól kezdve az Expresszón át a budapesti Akvárium klubig. A Sziget, a VOLT, a Balaton Sound és a Strand Fesztivál főmunkatársa, a rendezvényszervezés egyik nagy öregje a Koncertbooking.com blognak mesél arról, milyen előszobája van a fesztiválra jutásnak, hogyan zajlik a hazai fellépők kiválasztása, de a pandémia miatt megtört előadók helyzetére is kitért.
Fotó: Molnár Bence, KISZ
Általában – nem a mostani időszakot nézve – mikor rakjátok össze a fesztiválok lineupját?
– A nagyobb fesztiváljaink esetében már karácsony előtt elkezdjük a jegyértékesítést, így a nemzetközi láb jóval az ünnepek előtt megvan. A magyar fellépőket utána próbáljuk hozzáigazítani – azt mondanám, hogy általában január-február környékén körvonalazódik a hazai láb.
Hányan dolgoztok a program összeállításán?
– Gyakorlatilag hárman vagyunk: egyikünk a hazai, másikunk a nemzetközi fellépőket viszi, a harmadik kollégánk pedig mindkettőnknek segít.
Mi alapján választjátok ki a hazai előadókat? Segítenek ebben hatástanulmányok?
– Annyira nem misztikus folyamat, hogy hatástanulmányok előzzék meg. Sajnos egy esemény szervezésének talán a legkönnyebb része papíron összetenni a lineupot. A nehézséget a szereplők igényeinek összecsiszolása, a vélt vagy valós sérelmek még az előtt történő kezelése jelenti, hogy az érintettek tudnának róla. Persze azért egész évben próbáljuk szondázni a piacot: nézzük a budapesti és vidéki klubokban rendezett koncertek nézettségeit, jegyeladásait, és hogy melyik zenekar hol, miként működik, milyen koncerteket ad, milyen közönséghez szól. Kíváncsiak vagyunk, mit tud egyedül, valakivel karöltve – ha karöltve, akkor azt kivel. Természetesen valamelyest befolyásolnak minket a rádiójátszások, vagy a Youtube nézettségek is, de leginkább tényleg az élő koncertekre hagyatkozunk. Mindemellett, ha valakinek nagyobb jubileuma, vagy lemezbemutatója válik esedékessé a fesztiválszezon alatt, arról sem feledkezünk meg. Egyébként unásig ismert, de sajnos igaz alapvetés, hogy adott számú rubrikánk van, sosem az a kérdés, kit teszünk be, hanem az, kit veszünk ki helyette. Nyilván vannak olyan „kötelezően elvárt” fellépők, akiket nem hagyhatunk ki a fesztiváljainkról, egyrészt azért, mert ellenkező esetben elégedetlenségi hullám, morgolódás indulhat. Ezek a hangok aztán felerősödnek a közösségi médiában, majd végül már az sem lesz tudható, ki miért gondolja, vagy hirdeti fennhangon, hogy ő pedig nem vesz jegyet adott rendezvényre, vagy eladó a bérlete. Másrészt azt gondoljuk, a fesztiváljaink a lehetőségekhez képest igyekeznek leképezni az adott év zenei palettáját. Ahhoz, hogy a sok ezer forintos bérletet, napijegyet megvásárolják a látogatók, meg kell adnunk, ami most éppen népszerű az országban.
Van egy gerince minden fesztiválnak, ami evidens. Ha hiányzik valaki, az megbosszulhatja magát a pénztáraknál – és ez tetszik vagy sem, de figyelembe kell venni, hiszen a fesztiválok jelentős része egy üzleti vállalkozás.
Létezik a fesztiválra való bejutásnak előszobája?
– A NagySzínPad elnevezésű projektünk épp ezt a szerepet töltötte be: minden évben előkerülnek olyan sztorik, ahol a türelmetlen és egyre növekvő rajongótábor „nagyszínpadra” követeli a kedvenceit, vagy épp a klubvezetők, a szakma szeret bele egy-egy produkcióba – erre találtuk ki ezt a platformot. Évenként néhány csapatot szerettünk volna jobb helyzetbe hozni, hogy a fesztiválokon biztos és minél jobb helyekre tudjanak kerülni. Ez egyfajta „kiválasztási rendszer” volt, mely valamelyest segített a trónkövetelők szűrésében.
Vannak olyan további felületek, amik sokat nyomnak a latba?
– Nekem személy szerint számítanak a Spotify-on látható számok, és a szakmai újságírók kritikái, koncertbeszámolói – ebből sajnos egyre kevesebb van –, de alapvetően még mindig arra támaszkodunk, hogy ki mennyi jegyet ad el a jegypénztáraknál.
Mennyire figyeltek mindezek mellett a zenére, a szövegre, vagy arra, hogy az előadó, banda mit képvisel a nyilvánosság előtt?
– Alapvetően szélsőségeket ne képviseljen, tehát levesszük a vadhajtásokat – ezentúl nem tisztünk megítélni, hogy ha valaki felemeli valami mellett a hangját, azt jól teszi vagy rosszul. Nem játszunk cenzúrát!
Ha megnézzük egy adott év erős albumait, az előadók fele sajnos nincs ott a fesztiválokon, vagy csak marginális idősávokban. Ezt próbáljuk orvosolni, ezért szeretjük a NagySzínPadot.
Mit javasolnál a kezdő zenekaroknak: mit tegyenek, mit ne?
– Nem lennék kezdő zenekar, iszonyatosan nehéz leküzdeni az ördögi kört: hogy valaki fesztiválokra kerüljön, ahhoz a klubokban teljesítenie kell, viszont ahhoz, hogy ott teljesíthessen, már ismertnek kéne lennie, például a fesztiválok segítségével. Nagyon hiányzik a harmadik láb, hiszen a rádiós játszás segített országos ismertséget szerezni. Egy jól sikerült slágerrel meg lehetett tölteni az ország klubjait és onnan egyenes út vezetett a fesztiválokra. Éppen ezért, míg ez helyreáll, azt javasolnám, hogy túrják végig a helyi rádiókat vidéken. Látom, hogy sok jó zenekar nem akarja felvállalni a „harcot”, megragadnak Budapesten, ami nem biztos, hogy jó irány, de megértem azt is, ha valaki megelégszik azzal, hogy miután a főváros összes kollégiumát végigjátszotta, az út végén megtölti az Akvárium nagytermét, ám már nem vágyik a Budapest Parkba. Nincs bevált recept, de bíztatásul: ha valami jól működik, az fel fogja ütni a fejét.
Szerinted régebben vagy most könnyebb a zenekaroknak?
– Ahogy ef Zámbó Öcsi mondta „minden ugyanaz, csak másképpen” – régebben azt gondoltuk, hogy a Quimby, a Tankcsapda és a Kispál és a Borz a kimozdíthatatlan szentháromság a fesztiválokról, majd ugyanezt hittük a Halott Pénzről, a Wellhellóról, illetve a Punnanyról, ám ez is változott. Valóban ritka, hogy valaki az egyik évben délután négykor játszik, a másik évben pedig már csúcsidőben a nagyszínpadon zenél, de azért ne temessük annak az esélyét, hogy a fesztiválokon lehet egyre jobban és jobban teljesíteni. Előfordult már olyan, hogy valaki hirtelen robbant be, ám valóban ritkán, viszont az, hogy a kezdeti marginális időpontokról évről évre jobb helyre kerülve a nagyszínpadig jusson el egy produkció, annak már számtalanszor lehettem szemtanúja.
Felesleges belemenni jóslatokba, hogy az idén lesz-e szezon és mikor, de ha mégis lenne, hamar össze tudnátok rántani a programot?
– Csőre vagyunk töltve, folyamatosan beszélgetünk zenekarokkal, de nem is feltétlenül arról, hogy ki hánykor és hol lépjen fel, hanem inkább a ki és hogyan éli túl ezt az időszakot. Kik azok, akik egyáltalán még együtt vannak, tudtak-e próbálni és így tovább. Próbálunk kapcsolatot tartani a csapatokkal, ha úgy alakul, hogy start, akkor ki az, akire számíthatunk. Másrészt lelkileg is támogatjuk egymást.
Hogy látod, a Raktárkoncert valamelyest tudta pótolni az elmaradt fellépéseket?
– A Raktárkoncertek nyilván nem gyógyították be a sebet, de sebtapasznak szerintem igen is megfeleltek, még akkor is, ha rengeteg vád és kritika érte a kezdeményezést – és azt sem mondom, hogy nincs igazságalapja. Mi a részünkről igyekeztünk segíteni, hogy a lehető legszélesebb körben, a legjobbat hozzuk ki ebből a lehetőségből, szerintem ez a része sikerült is. Megoldást csak azt jelentene, ha mindenki visszamehetne dolgozni. Úgy vélem, ha lenne egy óriási pénzeszsák és ráöntenénk a szakmára, hogy minden zenekar megkaphassa az átlagos havi apanázsát, az sem lenne megoldás. Persze rengeteget segítene, de lélektani része még mindig ott lenne. Közhely, de ezeket az embereket a rajongóiktól kapott energiák, a próbatermekben és utána közösen eltöltött idők éltetik. Ők zenésznek szeretnek lenni, és ennek az érzésnek csak egy részét elégíti ki a kamerák előtti zenélés.
A zenekarok hogy fogadták, éltek a lehetőséggel?
– Nem mondom, hogy nem kellett rábeszélni néhányukat arra, hogy fogadják el ezt az opciót, de mivel alapvetően senki nem a saját maga ellensége, és a pénz mindenkinek jól jött, így belátták, hogy ha a segítség ezen az úton érkezik, akkor így kell élni vele.
Téged személy szerint hogyan érintett az elmúlt egy év?
– Sok projektet szakított félbe a járványhelyzet, nem csupán a fesztiváloknak lőttek, de az Akváriumban és az Expresszóban is kulcsra vannak zárva az ajtók, el vannak zárva a vízcsapok. De azért szerencsére akad tennivalóm.
Az interjú utáni napokban a VOLT Fesztivál és a Balaton Sound oldalán is megjelent a szervezők közleménye, miszerint a vírushelyzet, és az azzal járó bizonytalanságok miatt 2021 nyarán is elmarad mindkét rendezvény. Hozzátették: a megvásárolt belépők és fesztivál extrák (szállás, szolgáltatások, stb.) automatikusan érvényesek lesznek a következő évben. Amennyiben a vásárló a jegy megtartása mellett dönt, nincs semmilyen további teendője, sőt, a hűségét ajándékkal köszönik meg, amelyet fesztiválfiókjában talál!