Hogyan készül a tökéletes szettlista? Mondjuk!
Akár zenekarként, akár egyéni előadóként, egy erős szettlista alapjaiban határozza meg egy produkció koncertjének sikerességét. Bár olykor fun dolog szettlista nélkül színpadra állni – különösen a már meglévő, biztos rajongói bázissal rendelkező zenészek számára –, mégis, ha időben és jól belövitek a fellépésen előadandó számokat, minden bizonnyal könnyebb lesz a dolgotok. Kellően felkészülhettek, újra átvehetitek a dalokat és bármennyiszer elpróbálhatjátok a show-t A-Z-ig. De hogyan készül a tökéletes szettlista? Mondjuk.
Durrantsatok nagyot az elején!
Az első benyomás rendkívül fontos, és a lista kezdő dalainak a felcsigázáson túl az is a szerepe, hogy egy általános benyomást keltsen a közönségben az adott zenekarról vagy épp az adott lemezről. Válasszatok ütős trackeket ehhez!
Azonban még mielőtt rázendítenétek az első számra, rock-, illetve metálzenekarként kezdhettek egy kis feszültségfokozással: halk morajlás basszusfronton, egy kis „cymbal wash” a doboktól és persze gitár feedback – ennél jobb nyitány nem is kell!
Ha funk, jazz vagy akár blues stílusú produkcióként léptek színpadra, játszassátok a bandát azelőtt, hogy megjelenne az énekes. Hogy miért? Mert ez remekül működött olyanoknál, mint Frank Sinatra, BB King vagy James Brown.
A következőkben pedig – bármilyen stílus képviselője is vagytok – az a fontos, hogy hatást gyakoroljatok a közönségre. Sokan az első néhány dal meghallgatása után fognak véleményt formálni a produkcióról, ezért fontos, hogy néhány olyan számot durrantsatok el kezdésnek, amelyekről úgy gondoljátok, hogy nagyon jól működnek együtt.
Egyesek szerint azonban időbe telik, mire a közönség kapcsolatba kerül a zenével. Ahány ház, annyi szokás, mindenesetre a tapasztalataink azt mutatják, hogy érdemes markáns dalokat pakolni a szettlista elejére.
A koncertszervezés új generációja – innovatív funkciók bevezetése az NKA támogatásával
Így készülj a koncertjeidre testben és lélekben
Legyen íve a dalok energiájának!
Bár kissé műfajfüggő, de általánosságban igaz, hogy, ha folyamatosan azonos tempójú és hangulatú dalokat adtok elő, az egy idő után unalmassá válik.
Ahogy fentebb is írtuk, jó, ha gyors és lendületes dalokat tesztek a nyitányra, felfedve az alaphangzást. Ezeket kövessék lassabb számok az előadás közepén (így remélhetőleg egy kis együtténeklésre is rá tudjátok bírni a közönséget), majd energikusabb dalokkal tehetitek fel az i-re a pontot.
Ez egy általános tanács, és csak az egyik módja a szettlista felépítésének. A legfontosabb az, hogy olyan koncertet adjatok, amire a közönség még sokáig emlékezni fog.
Összpontosítsatok a flow-élményre!
A közönség szemszögéből nézve kifejezetten fárasztó vagy idegesítő tud lenni az a banda, amely koncert közben a dalok között hosszasan leáll, esetleg motyog néhány szót, majd esetlenül elkezdi játszani a következő számot.
A több mint 10-15 másodperces teljes csend máris ásító vagy elégedetlen arcokat eredményez a színpad másik oldalán, így igen kínos lehet. Ez nem tűnik hosszú időnek, de higgyétek el, a közönség részéről az.
Ha minden fellépést egy lehetőségként kezeltek a közönséggel való kapcsolatteremtésre, akkor fontoljátok meg, hogy bevonjátok őket és interaktív show-t adtok!
Találjatok ki „készenléti” témákat, amelyekről beszélhet az énekesetek a számok között; érdekes tények a bandáról vagy az előadott szerzeményről, történetek arról, hogyan szereztétek a dalt, vagy mi ihlette, és még néhány kipróbált humoros elem is jöhet! Ezek által elkerülhetitek a kínos csendet, és persze kontaktusba léphettek a közönséggel.
Ennek ellenére senki sem akarja hallani, hogy minden egyes szám után egy hosszú monológba kezdjetek, ezért fontos, hogy megtaláljátok az egyensúlyt ezzel kapcsolatban.
A dalok egymásba fonása (úgynevezett „segue”) révén ez zeneileg is megtehető, miközben kisebb „réseket” is hagyhattok, amik lehetővé teszik a közönség bevonódását, például a tapsolást vagy az éneklést.
Hagyjatok teret az improvizációnak!
Ez ismét kissé műfajfüggő lesz, de ha a banda kezdi bevonzani rajongótáborát, egyre fontosabb lesz, hogy teret engedjetek az improvizációnak és a kísérletezésnek a szetteken belül.
A rajongók szeretik, ha valami pluszt kapnak, ezért jó, ha van néhány változtatható elem is a tarsolyotokban, vagy ha alkalmanként hagytok időt egy sajátos impróra is.
Például egy akusztikus verzió lejátszása, vagy akár egy dal groove-jának megváltoztatása segíthet felrázni a show-t.
7 módszer az improvizációs készségeid fejlesztésére
Nyomjátok meg a végét!
A koncert talán legemlékezetesebb része a vége, hiszen ez marad meg leginkább a közönségben, ezért egyszerűen muszáj, hogy kimaxoljátok!
Ez lehet egy utolsó éneklés a közönséggel vagy egy vagány gitárszóló, amit természetesen egy bivalyerős szettvégi dalkészlet előz meg.
Mindig, mindig, mindig álljatok készen a ráadásra, hiszen az elég lehangoló tud lenni, hogy amikor a közönség visszatapsol benneteket, ti egykedvűen leballagtok a színpadról… A show-nak mennie kell tovább – legalább plusz egy dal vagy műsorelem erejéig!
További tippjeink:
· Jobb, ha több dal van a listán, és néhányat kihagytok, ha úgy alakul, minthogy nincs elég. Sosem lehet tudni, mi adódik a koncerten, ki vagy mi miatt kell változtatni – készüljetek fel 100%-osan, akkor baj nem érhet benneteket!
· Győződjetek meg róla, hogy a zenekar minden tagjának van másolata a szettlistáról, és a buli előtt vessétek össze példányaitokat! Nem lenne jó, ha mondjuk a dobosotok mást dalt kezdene el, mint a gitárosotok…
· Dolgozzatok össze, legyen a szettlista kialakítása egy együttműködve létrehozott dolog! Hallgassátok meg egymás véleményét és döntsetek közösen!
Ha a klubszezonban is szeretnétek koncerteket adni, illetve még több emberhez juttatnátok el a zenéiteket a fellépések által, regisztráljatok a KoncertBooking.com digitális koncertszervező platformra!
Kiemelt kép: concerty.com, forrás: lastminutemusicians.com